
- Földlakók c. film
- Summerhill - a demokratikus iskola, avagy a jó közösségi együttműködés mintapéldája nemcsak gyermekeknek
- Gesztelyi Nagy Judit - a valódi életbe való visszakerülés egyéni és közösségi feltételei
- Nézőpontok: Két kis magzat beszélget…
- Az iskoláztatás rejtett programja - Meghagyók és elvevők - Izmael és B nyomában
- Kulturális Kreatívok
FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS)
A Földlakók (Earthlings) egy nagy film hosszúságú dokumentumfilm az
emberiség teljes állatoktól való függőségéről (kis kedvencként, valamint
élelem, ruházat, szórakoztatás és tudományos kutatás céljából), de
bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme "nem-emberi segítők"
iránt.
Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (Gladiátor) a film
narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes művész, Moby szerezte.
Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket,
állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bőr- és szőrmeipart, a sportot
és szórakoztatást és végül az orvosi és tudományos területet, a
Földlakók rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket
használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról,
amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek....
nem csak gyerekeknek:
SUMMERHILL TÖRTÉNET ~
a demokratikus iskola
- Vajon tanulnak-e maguktól a gyermekek, ha nem kötelező a tanulás, az órák látogatása? Vagy csak így tanulnak igazán?
- Működhet-e egy iskola (vagy bármely más közösség) közös felelősségvállaláson és döntéseken alapuló - valódi demokratikus rendszerben, alá-fölé rendeltség és tekintélyelvű hatalmi rendszer nélkül?
- Kinek van igaza? A.S. Neill-nek a demokratikus iskolarendszer megalapítójának vagy William Goldingnak (A legyek ura szerzőjének) arról, hogy a gyermekek eredendően jók vagy rosszak, és tudják-e kormányozni a saját életüketa felnőttek segítségével, de nem az uralmával?
Summerhill honlap (angol nyelvű): www.summerhillschool.co.uk
Fontos gondolatok ébredezőknek:
GESZTELYI NAGY JUDIT:
A VALÓDI ÉLETBE VALÓ VISSZAKERÜLÉS EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI FELTÉTELEI
AZ ISKOLÁZTATÁS REJTETT PROGRAMJA
Meghagyók és elvevők ~ Daniel Quinn Izmaelje és B nyomában
"Vegyünk 30 gyereket két osztályra bontva, tanítsuk őket egyformán, kapják ugyanazokat a tankönyveket az iskolai évek alatt, ám az egyik osztályt egyáltalán ne tanítsuk olvasásra, a másikat pedig tanítsuk a szokásos módon. Nevezzük Quinn-sejtésnek amit most mondok: a tizenkét év végén mindkét osztályban egyformán tudnak majd olvasni. Azért merek biztosan előállni ezzel a sejtéssel, mert a gyerekek végső soron ugyanúgy tanulnak meg írni, ahogy beszélni: úgy, hogy olvasó emberek társaságában vannak, és képesek akarnak lenni arra, amire ezek az emberek képesek.
Ekkoriban jutott eszembe a következő kérdés: Ahelyett, hogy két-három évig olyasmikre tanítjuk a gyerekeket, amiket amúgy is elkerülhetetlenül megtanulnak, miért nem olyasmikre tanítjuk inkább őket, amiket amúgy nem feltétlenül fognak megtanulni, és amiket abban a korban éppenséggel még élveznének is? Például a csillagok alapján való tájékozódást. A bőrcserzést. Az ehető és ehetetlen dolgok megkülönböztetését. Hajléképítést az elejétől kezdve. Szerszámkészítést nyersanyagokból. Kenukészítést. Az állatok nyomának követését – mindazokat az elfeledett ám még ma is értékes képességeket, amelyekre valójában a civilizációnk épül."
A dokumentum letölthető az oldal aljáról.

Hallottál már a KULTURÁLIS KREATÍVOKról?
"Képzeljenek el egy Franciaország-méretű országot egyik pillanatról a másikra kisarjadni a földből az Egyesült Államok kellős közepén. Hihetetlenül gazdag kultúrával, új életszemlélettel, értékekkel és világnézettel, saját hősökkel és jövőképpel..."
Ma már tudjuk, hogy ezek az új gondolkodású emberek szerte a világon hatalmas tömeget alkotnak, és munkásságuk nyomán egy új világ van kibontakozóban. Lehet, hogy TE is hozzánk tartozol?
Megtudhatod a Kulturális Kreatívok honlapjáról, illetve egyik első magyar filmjükből, amelyben - nem kis büszkeségünkre - kiemelt szerepet kap a szupervályog-technológia és a munkacsoportunk.
Nézőpontok: Üzenet az új esztendőre

– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk..."
(Forrás: internet)