Kevin naplója

Néhány hete kértem Kevet, hogy írjon naplót az iskolai tapasztalatairól, mivel eddigi élete során otthon tanult. Az elmúlt tanévet elsőévesként töltötte el egy középiskolában. Az alábbiakban az iskolával kapcsolatos meglátásait olvashatják. Sajnálom, hogy úgy érezte, hogy én az iskolát "rossz dolognak" tartom, bár nem szerettem volna rossznak lefesteni. Gyakran megvédtem az otthontanulással kapcsolatos álláspontomat, és gyakran emlegettem az iskolával kapcsolatos negatívumokat, ő ezt úgy értette, hogy az egészet rossznak gondolom. De végül meghozta a saját döntését, s ez az, amit elvárunk tőle. Tiszteljük és támogatjuk a gyerekeinket, tudjuk, hogy értelmes emberek, akik tudnak döntéseket hozni.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Oktatás egy magántanuló szemszögéből

Írta  Kevin Snavley

Egész életemben otthon tanultam. Az egyetlen iskolának nevezhető hely ahová jártam, az óvoda volt, de az természetesen játékról szólt. Gyakran tűnődtem azon, milyen is lehet egész nap egy iskolaépületben lenni. Milyen szörnyű is lehet órák hosszat ott ülni és hallgatni a tanárok előadásait, és órák hosszat házi feladatot csinálni.  És közben a legtöbb iskolába járó barátomat utol tudtam érni. Egy ideig, kb. 12 éves koromig, ugyanazon a szinten akartam lenni az iskolába járó gyerekekkel. Ez valószínű azért volt, mert hülyének és kevésbé intelligensnek éreztem magam náluk, ami persze nem volt igaz. Csak több jelentéktelenebb dolgot tudtak, mint én. Erre tavaly jöttem rá, és akkor megértettem az otthon tanulás értelmét és örömeit. Miért sokkal jobb, mint az iskola.

Amennyire csak vissza tudok emlékezni, mindig voltak iskolába járó barátaim. Tulajdonképpen az unokatestvéreimet leszámítva soha sem voltak olyan igazi barátaim, akik otthon tanultak. Tehát mondhatom, hogy bizonyos fokig kettős gondolkodással nőttem fel. Egyfelől vágyakozni az iskola után, másfelől pedig ellene lenni az otthon tanulás során kialakult véleményem miatt. Szüleink gyakran elmondták nekünk, hogy miért rossz az iskolai tanulás, de természetesen gyerekként ezt nem érti meg az ember, mivel soha nem volt tapasztalatom. Így hát kb. 14 éves koromig elfogadtam, hogy az iskola az a rossz hely, ahová nekem nem kellene járnom. Mivel sosem jártam iskolába úgy gondoltam, hogy szörnyen írok, meg ilyenek. Végül úgy döntöttem, hogy beiratkozom a középiskola első évfolyamára, így kiderülhet számomra: Miért tartják az iskolát jobbnak? Miért prédikálnak a szüleim és más otthon tanuló diákok szülei arról, hogy az iskolába járás rossz? Miért sokkal Jobb az otthontanulás? Megkaptam a válaszokat.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy száz százalékban személyes okokból döntöttem úgy, hogy iskolába fogok járni. Volt egy barátom, aki azt mondta, hogy csak az időmet vesztegetem majd. Be akartam neki bizonyítani, hogy meg tudom csinálni, de ha mégsem, ez még mindig jobb volt, mint otthon tanulni. Erről meg is feledkeztem, amíg le nem ültem, hogy megírjam a tapasztalataimat. Azért ezt valahol egy kísérletnek gondoltam. Jó érzés volt "szabályosnak" lenni. De ez a legjobb? Az írásom kedvéért átugrom az iskolaévet, megkíméllek benneteket az ott töltött 9 hónap részleteinek magyarázataitól. Az iskola pontosan olyan volt, mint amilyennek vártam. Egyáltalán nem volt annyira szörnyű, ahogyan a szüleim mondták. A napok egész gyorsan elteltek, nem volt szörnyen unalmas, és tudtam találkozni a barátaimmal. De már az első nap azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés idő jut a "szocializációra".  Az összes gyerek azt mondta "tudok lógni a barátaimmal!". Nem az a "lógás" amit én megszoktam. Azon a ponton hülye indoknak tűnt ez ahhoz, hogy ott akarjak lenni.

Miután eltöltöttem néhány hetet az iskolában, kezdtem rájönni arra, hogy ki is vagyok. Egyáltalán nem voltam hülye, sőt.  Ha valaki hülyének volt mondható, az az ott lévők 90 százaléka. Mindenki rajongva beszélt az írásaimról, beleértve az angoltanáromat is. Az összes tantárgyból jól teljesítettem annak ellenére, hogy soha nem vettem részt eddig egy tanórán sem. Akkor jöttem rá, hogy én, aki otthon tanultam, akinek sosem "tanítottak" semmi olyat, mint ezeknek a gyerekeknek, jobb vagyok náluk. Ironikus, nem? Kedvenc óráim közé tartoztak Japán 1, Jazz kórus, English 1. Azok voltak a legjobbak.

Valami, amit igazán kezdtem utálni az iskolanapokkal kapcsolatban, a 6:30 órai felkelés volt,, aztán 6 órát ott tölteni, majd másik 2 óra úszás, a hazamenetel előtt, otthon pedig jelentéktelen házi feladatot  csinálni. Az első félévben elég lusta voltam, de még így is jobb átlagom lett, mint a legtöbb gyereknek, bár önmagamhoz képest nem nyújtottam a legjobbat.  Javítottam a második félév végére. Ki nem állhattam, hogy motiválatlan, hülye (nem akadémiai értelemben, hanem ahogyan viselkedtek), emberekkel voltam körülvéve. Egy másik divat, amit észrevettem, a "nem tudom" volt. Ezt mindenki használta. Összességében az egész 9 hónap jól telt. Negatívumok és pozitívumok. Megtanultam, hogy amit eddig csináltam jobb, mint amit a gyerekek kapnak az iskolában, megtanultam, hogy amit a szüleim mondtak, nem volt teljesen eretnekség. Olyan dolgot tapasztaltam, amit eddig még nem csináltam, a misztikum elmúlt, és ami a legjobb, kétségek nélkül védhetem meg az otthontanulás filozófiáját, és szavahihető is tudok lenni. Azt is megértettem, hogy miért viselkednek az iskolába járók úgy, ahogy viselkednek. Motiváció elvesztésének hívják.

Gyorsan rájöttem arra, hogyha nekem kellett volna elviselnem ezt a sok szart 9 éven át, biztosan nem az az ember lennék, aki ma vagyok. Barátaim azt mondták nekem "kiváló tanuló lettél volna!". Én azt mondom, nem, egy lusta disznó lettem volna, aki csak egy kanapét akar az élettől. (Hozzáteszem, sokat tanultam én is a TV-ből. De érted miről beszélek, Az "otthon tanulós" életem tett engem felelősségteljessé, intelligensé. És az iskolásokat nem okolhatjuk a motiválatlanságuk (hülyeségük) miatt. Azok az iskolások, akik kapcsolatban voltak velem is, panaszkodtak, és nem értették meg őket. Nem is tudod megérteni, csak ha szabad életed van. ( Még valami másra is rájöttem, azok voltak a legintelligensebbek az épületben, akikkel már korábban is barátok voltunk (Micsoda egybeesés!). Különbözőek vagyunk, van, aki el tud viselni 12 év iskolát, plusz főiskolát, a legtöbben nem. Tanárok között, akik azt mondják nekik, hogy nem elég jók, és éveket pazarolnak el az életükből olyan dolgokra, amik nem számítanak. Leggyakrabban észrevétlenül történik, te csak elpárologsz. Én is így kezdtem érezni az alatt a 9 hónap alatt. Minden gondolatod, minden álmod, amit be szeretnél teljesíteni, sugallatod, mind a "hátsó égőre", és végül elfelejted, hogyan lehet más módon élni.  

Javasolnám a szülőknek, hogy iskolába járassák a gyereküket? Egyáltalán nem. Könnyen "eltévedhetsz". Egy dolog, viszont amit tanácsolnék, találj olyan barátokat, akik szintén otthon tanulnak.

Tanácsolnám más otthon tanuló gyereknek, hogy menjen iskolába? Ha ez jót tesz neki, mint nekem, persze. Ha szeretnék megtudni, milyen is az, igen. Máskülönben szar lesz. Egyszerű. Mindenkinek a javára válna, hogy lássa, de nem mindenki tudja ugyanabból a nézőpontból nézni. Szóval, mint minden más az életünkben, mindenkinek magának kell meghoznia ezt a döntést.

De itt vagyok, befejeződött az év, amiről úgy éreztem soha sem lesz vége, és el kell döntenem, mit szeretnék a maradék három évben.  Az elmúlt néhány nap alatt mérlegeltem, mit is szeretnék igazán. Fejezzem be a középiskolát, viseljem el a dolgokat, amiket nem szeretek, élvezzem azoknak a dolgoknak az előnyeit, amiket szeretek? Vagy menjek rögtön főiskolára, és koncentráljak arra, amit az élettel akarok kezdeni?

Ezeken még gondolkozom egy darabig.

Fordította: Rácz Mariann

Forrás: http://www.zoldvakond.org/szabadon_elemei/kevin_naploja.htm