Szupervályog-szemlélet

"A világot nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal.
Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni - programok nélkül."
(Daniel Quinn: Izmael)

„Szupervályog-szemlélet”
avagy
KINEK VALÓ A SZUPERVÁLYOG ÉS KINEK NEM?

1) A szupervályogról érdemes elöljáróban tudni, hogy szerte a világon összefonódik az ún. Kulturális Kreatív jelenséggel, azaz olyan emberek fejlesztették ki és alkalmazzák, akik új utakat keresnek, mert úgy vélik, ez a világ, így ahogy van, fenntarthatatlan és élhetetlen. Ezek az emberek szeretnék a saját kezükbe venni az életük irányítását és nagyobb önrendelkezési jogot kivívni. Ezzel a szemlélettel együtt jár, hogy a szupervályognak a statikai előírások és a technológia alapelemein túl nincsenek kőbe vésett alapjai, szabályai, és folyamatosan alakul, mert sok esetben lelkes amatőrök fejlesztik, beleépítve a saját szakmájuk tudását, ötleteit. Ettől az egész nagyon kreatív és innovatív, egyedi, szabványosíthatatlan. (Kicsit olyan a dolog, mint a pénzen és nyereségen alapuló Microsoft és a mindenki által fejlesztett Linux. Lehet, hogy az előbbi „profibb”, de az utóbbi kreatívabb, emberibb és elérhetőbb.) Mindjárt ki is derült, miért is nem  illeszkedik a szupervályog a jelenleg elterjedt építőipar világába, és miért is nem lehet vele „nagyot kaszálni”, ahogy sokan helyesen meglátták (többnyire az érdeklődő és egykettőre odébb is álló kivitelezők). A "hagyományos" piaci versenyszellemben a szupervályog nem rúg labdába, és csak azok látják meg benne az értéket, akik hosszú távon és széles perspektívában gondolkodnak és előrelátóan fektetnek be a jövőjükbe. (Lásd -> GYÍK: Mennyibe kerül?)

2) Fenti megállapítás nem azt jelenti, hogy a szupervályog nincsen alaposan kitalálva, szakmailag megalapozva, és szigorú tesztelés alá vetve (-> Mi az a szupervályog). Mivel a teljes rendszert egy földrengésekre specializálódott amerikai építész fejlesztette ki, a konstrukció megállja a helyét. A szupervályog prototípus épületek a kaliforniai építési hatóságoknak megfeleltek, sőt 200%-osan teljesítettek a földrengés teszteken. Ez nem kis dolog, tekintve, hogy a térség a legmagasabb rizikójú földrengészónában fekszik, így az építési előírások a legszigorúbbak. A szupervályog fal tehát erős, ellenálló és tartós, amennyiben az építők betartják az építés alapszabályait. Azonban ezeken a szabályokon belül számos megoldás lehetséges, nagyobb a szabadság, mint egy „hagyományos”, azaz jelenleg elterjedt ipari építési technológia esetében. Ugyanakkor a szupervályog önmagában csak egy falszerkezet, aminek a kiegészítő elemeit, amitől egy ház a végső formáját és funkcióját elnyeri (szigetelés, alapozás, tető, vakolat stb.) többféle módon is elkészíthetjük, igazodva az igényekhez, a pénztárcánkhoz, az adott éghajlathoz és az építési kultúra kívánalmaihoz. Mivel a szupervályog nem ipari, központosított, szabványos technológia, nem tanítják a szakiskolákban, és nincsenek hozzá "egységcsomagok" az építési áruházakban, ezeknek a részleteknek a kitalálása az építőkre van bízva. Az építő kreativitásán és szakmai tapasztalatán múlik, hogy hogyan illeszti hozzá a kiegészítő késztermékeket a szupervályog rendszerhez, vagy hogy hogyan helyettesíti ezeket alternatív, sokszor saját készítésű és olcsóbb megoldásokkal (lásd DIY, következő pont). 

Hosszú a bevezető?! Ha idáig kitartottál az olvasással, akkor nagyon valószínű,
hogy ez az alternatív szemlélet és a szupervályog Neked való
J.

3) A szupervályoggal leggyakrabban egy olyan – nálunk még nemigen ismert – kezdeményezés keretében építenek, amit úgy hívnak, hogy „owner builder”, azaz tulajdonos-építő (ha szó szerint fordítjuk, jobb szó egyelőre nincsen rá). Ez azt jelenti, hogy a leendő ház tulajdonosa maga épít, és nem bíz meg kivitelező céget. -http://theownerbuildernetwork.co/ A tulajdonos-építő pedig egy még széleskörűbb „mozgalomnak” a része, amit Do it Yourself”-nek (DIY), „Csináld magadnak” hívnak. Számos módszert, technológiát osztanak meg a DIY hálózat tagjai, és nemcsak egyszerű házi praktikákat, hanem komoly technológiai leírásokat is, amelyek segítik a mindennapi életünket, különösen az önellátásra törekvőkét. 

https://cordwoodconstruction.wordpress.com/2014/03/24/australian-owner-builder-magazine-publishes-cordwood-article/
(Zárójelben jegyzem meg, hogy szomorú tény, hogy újra fel kell fedezni a spanyolviaszt! Régen ezek a dolgok természetesen működtek. Felmenőink még maguk építették a házaikat, nyaralóikat, és lám, ezek a házikók semmivel sem lettek rosszabbak, mint a ma hivatalosan épített társaik. Sőt! Te kispórolnád a rendes anyagot a házadból vagy teleraknád egészségtelen vegyszerekkel?! Nemtörődöm módon építenéd fel, hogy a saját családod fejére dőljön, vagy saját magadat rövidítenéd meg hosszú távon, ha anyagi károk érnek a rosszul működő dolgok miatt?! Nem! Na ugye...) 

Mindenesetre számos országban a tulajdonos-építői státusznak már van bizonyos törvényi kerete is, ami nálunk még sajnos várat magára. Sőt, erre szakosodott magazinok is vannak. De az idő nekünk dolgozik, mert ez is hozzátartozik a fenntarthatóság témaköréhez, ami ma már letagadhatatlanul fontos kérdés, és a szabályozás előbb-utóbb alkalmazkodni kénytelen ehhez. (Mutatja ezt az engedélyeztetési eljárás egyszerűsítése, (újrafel)használt anyagok használatának a lehetővé tétele stb.)

4) Ha már a fenntarthatóságnál tartunk, a szupervályoggal általában olyanok építenek, akik elkötelezettek a környezettudatosság, a fenntartható építés és életmód iránt. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem mindig jelent 100%-ban természetes alapanyagokat! (Hogy miért, ezt leírjuk majd másutt, addig is íme egy remek cikk a témában: -> Themudhome cikk: Natural, Sustainable or Quality Building.) Mielőtt valaki panaszkodna, hogy miért is használunk műanyag tömlőt, és ugyan már hagyjuk ki a drótot is a szupervályogból. Még ha azon is vagyunk, hogy minimalizáljuk a mesterséges, iparilag előállított anyagok használatát, és még természetesebb alternatívákat találjunk ki, lásd zsákvályog, ez a technológia egyelőre így működik, ahogy van. Lásd következő pont, kompromisszumrendszer. 

Ugyanígy fontos szempont az is, hogy a majdani otthonhoz elérhető áron jussunk hozzá. A mostani "ökoházak" sajnos a mai napig egy tehetősebb, kiváltságos réteg „úri huncutságának” tűnnek az átlagember számára, akármennyire is van benne „zöld” beállítottság. Éppen erre kíván alternatívát nyújtani a szupervályog.

5) Azt is tudnunk kell, hogy az építkezés során egy sor kompromisszumot kell kötnünk, mert számos szempont, amit figyelembe kívánunk venni, (még ha elsőre erről nem is tudunk) egymásnak ellentmondó (pl. legyen természetes az építőanyag, de egyben legyen „örökéletű” is és ne kelljen karbantartani, vagy legyenek a felhasznált anyagok olcsók, ugyanakkor legyenek tartósak és környezetkímélők is). Ezek a sokszor ellentmondó kívánalmak igen nagy kihívást jelentenek az egészséges otthonra vágyóknak, és nagyon komoly tervezési és előkészítő munkát igényelnek. (-> Búbos Ökoház előzmények)

6) A szupervályog világviszonylatban is csak pár évtizedes technológia, nálunk pedig még alig ismert. Ezzel együtt jár, hogy kis hazánkban még nincsenek átfogó tapasztalataink. Azt tudjuk, hogy a hagyományos vályog jó dolog, de vannak vele gondok (-> Mitől szuper a szupervályog?), amiknek a kiküszöbölésére a szupervályog egy életképes alternatívát nyújt. Nincs azonban minden kitalálva az utolsó szög helyéig. Aki egyébként erre vár a szupervályoggal kapcsolatban, az ne is reménykedjen, mert soha nem is lesz (l. 1. pont). Számos dolog menet közben alakul, ráadásul egy sor technológiai kérdésre többféle jó megoldás is létezik a szupervályog-építés során (l. 2. pont). Igaz ez egyébként a ház többi részére is, amelyek nem a szupervályogtól függenek (lásd tető, szigetelés és sorolhatnám), különösen az előző 5. pont függvényében. Ez a tulajdonos-építőket nem riasztja el, hiszen saját maguk járnak utána a dolgoknak, és választják ki a legszimpatikusabb megoldásokat, de a kivitelezőknél többnyire kiveri a biztosítékot, hiszen szemben állnak a megrendelővel, akinek azonnali válaszokat kell adni.

(Szintén zárójelben jegyzem csak meg, hogy egyébként hiú ábrándokban ringatja magát az, aki elhiszi, hogy jobban be van biztosítva a jelenlegi, „bejáratott” ipari technológiákkal. Mutatja ezt a sok elégedetlen építtető, aki hatalmas pénzekért kap silány minőséget, és ha esetleg érvényesíteni akarná a kártérítési igényét, szembe találkozik a ma gyakorlatilag működésképtelen fogyasztóvédelemmel és joggyakorlattal. Nincs az egyénnek semmi esélye a pénzes vállalatokkal és szolgáltatókkal szemben, de még ha van is, legyen idege kivárni az évekig húzódó pereskedést. Arról nem is beszélve, hogy egy sor anyagra és eljárásra csak pár év garanciát vállalnak a hivatalos cégek, ami egy ház esetében édeskevés. Hogy menet közben kiderül, hogy az adott anyag alkalmatlan vagy egészségre káros?! Pech! Mi tehát a természet pártján állunk, az ott található építőanyagok millió éves tesztelésnek lettek kitéve, és nem döntötték romba az ökoszisztémát, mint az emberi technológia jelenlegi áldásos vívmányai... No, nem vagyunk a fejlődés ellen, de legyünk résen!)

7) Végül, de nem utolsó sorban, ne várjunk csodákat! A szupervályog nem kínál megoldást minden otthonteremtési problémára. Nem egy hipp-hopp gyorsépítési módszer, amellyel fillérekből ugyanolyan színvonalú, azaz az elvárt összkomfortos ház építhető, mindezt úgy, hogy természetesen(!) szebb, jobb, tartósabb, egészségesebb, fenntarthatóbb, mint egy jelenleg megszokott technológiával épült ház. Persze (szerintünk :-) szebb, jobb, egészségesebb, fenntarthatóbb, de ennek "ára" van. Olcsóbb lehet, de nem feltétlenül (attól függ… lásd -> Mennyibe kerül?), gyorsnak semmiképpen nem gyors, mert munka- és időigényes az építése, hiszen nagy tömegű falazat épül, és bizonyos részei a technológiának „pepecseléssel” járnak, ha szépen akarjuk csinálni (jó munkához idő kell :-). Tartósabb pedig akkor lesz valami, ha olyan anyagokat használunk, amelyek sokszor nem természetesek, és környezetre, egészségre károsabbak, mint a régi, egyszerű módszerek (lásd bolti vakolóanyag vagy sártapasztás). L. kompromisszumrendszer, 5. pont.

Nos, összegezve a fenti eszmefuttatást:
Kiknek jelenthet  egy értékes alternatívát 
az ökoépítészet, és azon belül a szupervályog?

  • Aki bevállalja, hogy hosszú távon megéri az újba belevágni
    (
    -> Mennyibe kerül?), mert a szupervályog nyújtotta előnyök      
    (
    -> Mitől szuper a szupervályog?) alapján úgy gondolja, hogy érdemes. Például, mert bizonyos formavilág megépítésére, l. íves szerkezetek, vitathatatlanul a szupervályog a legegyszerűbb és a legolcsóbb módszer, azon egyszerű oknál fogva, hogy a „kockatéglát nehéz ívesíteni”, azaz nemcsak a kör négyszögesítése problémás, hanem a fordítottja is :-). Aki tégla Hobbit-házra vágyik, ingét gatyáját ráköltheti. A szupervályog viszont kupolák, boltozatok, dombházak építésére ideális. De itt van egy sor öko szempont is -> Búbosház Mitől Öko?, amiért érdemes.
  • Aki úgy gondolja, hogy megtanulni egy új technológiát, amivel saját maga is tud építeni, nemcsak akkor érdemes, ha már holnap szalad is, hogy felépítse álmai otthonát. Hanem azért is, hogy egy olyan  dologba fektessen (időt, energiát, pénzt...), amely hosszú távon is értékálló tudás és tapasztalat, és amivel növelhető az önállóságát, a függetlenségét (az önrendelkezését, hogy ezt a szép tudományos fogalmat használjuk :-). Akár a közeljövőben, akár később... sőt átadhatja a családjának, barátainak, utódainak is. 
Mi úgy vagyunk ezzel, hogy tudjuk, hogy még rengeteg idő és pénz is, hogy a majdani vidéki életterünk megépüljön, de folyamatosan dolgozunk rajta, miközben az időnk egy részét arra szánjuk, hogy gyűjtsük az ehhez szükséges tudást (gazdálkodás, permakultúra, természetismeret, pl. ehető vadnövények, szelíd energiák, kemenceépítés és sorolhatnám, azaz szisztematikusan gyűjtjük az önellátás kelléktárát. Még akkor is, ha csak a jövőben kerül rá sor, hogy az adott szaktudást kamatoztassuk, alkalmazzuk. Így fektetünk mi a jövőnkbe (plazma TV... helyett :-) (Ami mellesleg inspiráló és élvezetes tevékenység, mert jó dolog új dolgokat tanulni, és rácsodálkozni, hogy lám-lám, már ehhez is értek, ezt is meg tudom csinálni saját magam, és nem kell a "szakemberhez" szaladnom.) 
  • Aki bírja a bizonytalanságot, és nem zavarja, ha elsőre nincsenek tuti válaszok, és van bizalma a másik jó szándékában… Ez az építőiparban nem egyszerű, ezért is érdemes tulajdonos-építőnek lenni, vagy legalábbis a lehető legnagyobb rálátással rendelkezni a tervezés és a kivitelezés teljes folyamatára. Aki úgy gondolja, hogy fontos számára, hogy milyen lesz az otthona, az fog erre időt és energiát szánni. 
(Megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy elég szomorú, hogy az embereknek éppen erre nincsen idejük, ahogy nincsen idejük a gyermekeik tanítására, az élelmük előteremtésére… és ezzel rábízzák magukat a fogyasztói társadalom silány kínálatára, miközben máshol húzzák az igát, hogy a pénzt előteremtsék arra, hogy megvegyék mindazt, amit nincsen idejük maguk megcsinálni, ezért mások csinálnak meg helyettük, hogy közben legyen idejük pénzt keresni arra, hogy... Ugye, nyakatekert a mondat?! Annak is szántam, mert az életünk is az: egy ördögi kör. De hát egyéni döntés kérdése, hogy kinél mi kap prioritást. Változtatni pedig mindig lehet, a döntés mindig a mi kezünkben van :-). 

Szóval ajánljuk a mókuskerékből kitörni készülőknek...                                                         Búbos Ördögkerékház galériaszint terve
  • http://bubosokohaz.szupervalyog.com/terv
    Aki bevállalja, hogy kicsit több idő és odafigyelés kell az otthona megteremtéséhez a szupervályog esetében. Első körben a megtervezéséhez. (Bár a ház okos és alapos tervezése kihagyhatatlan, bármivel is építünk. Szerintünk…) És több utánajárást igényelhet az engedélyeztetési eljárás is, illetve a megfelelő anyagok és eszközök beszerzése, és maga a kivitelezés.
  • Aki vállalja, hogy amíg nem lesz elég elhivatott és hosszú távú "nyereségben" gondolkodó hivatalos szupervályog kivitelező csapat, addig keres egy nyitott és kreatív kivitelezőt, akit delegál a szupervályog elsajátítására, vagy maga tanulja meg a technológia alapjait, hogy felügyelni tudja a kivitelezés folyamatát.
  • Az a legideálisabb, ha vállalja, hogy a saját kezűleg is részt vesz az építésben. Nemcsak a fenti szempontok miatt, hanem mert érdemes beletenni a figyelmet (szeretetet) azokba a dolgokba, amik körülvesznek minket, mint pl. az otthonunk… (De ez már aztán tényleg ufó gondolkodás, nemde bár?)
Aki szeret otthon barkácsolni, örömét leli abban, hogy maga oldja meg a technikai dolgokat, szeret kreatívkodni, azaz kitalálni, megtervezni és megalkotni valamit, és élvezi a közös munkát kalákában. Bár aki egyszer is megtapasztalja, hogy milyen izgalmas rajzolgatni a kacskaringós vonalvezetésű házikókat és kerti építményeket, miközben kitörhet az egyenes vonalak és kockák börtönéből, hogy rájön, hogy milyen mókás együtt építeni, sarazni, vagy éppen elmélyülni a tapasztás és a mozaikrakás szépségében, az egykettőre ráharap az ízére. 

Végül, de nem utolsó sorban, aki elkötelezett a fenntarthatóság ügyében, mert szeretné, ha a gyereke, unokája is látná a Föld ezernyi csodáját és szépségét, kapna még levegőt, lenne tiszta ivóvize és termőföldje, amin vegyszermentes élelmiszert termelhet, ha nem lenne beteg egy életen át a szennyezett környezet miatt, és nem kellene adósrabszolgaságban letöltenie az életét pusztán azért, hogy megteremtse az alapvető létfeltételeit...
Szóval
Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen! - ahogy Izmael mondaná :-).

És hogy kiknek nem való a szupervályog? 

Akik nem vállalják ezeket a nehézségeket, és nem érzik magukénak a fenti szemléletet.
De szerintem, ők már régen abbahagyták az olvasást…